A tökéletes tökéletesítése

Eszembe nem jutott, hogy bármikor is blogot fogok írni. De tényleg, sem a hajlandóság sem az ihlet nem volt meg bennem soha. Ami mégis rávett eme cselekedetre az nem más, mint az egyik kedvenc együttesem énekesének lecserélése. Még így is több, mint másfél évig gondolkoztam raja, hogy van-e egyáltalán értelme ennek. Sok-sok liter sör-bor-pálinka hatására végül mégis úgy döntöttem, hogy megosztom veletek a gondolataimat. Első sorban mert az elöbb említett kombó jó hatással van a fogalmazó készségemre, másod sorban, mert nagyon sok ellenvéleményt olvastam. Na jó, de miről? Erről fogok írni egy keveset. Adott egy együttes, ami a sajátos stílusával meghódította a világot. Olyat, amit ők mutattak, sem elötte sem utána nem tudott senki; egy geci nagy követ dobtak a rock/metal állóvízébe, az első albumuk megjelenése nevetség tárgyává tette az összes "gótikus" punk illetve rock együttes minden gyermeteg kísérletét, nem véletlenül az idézőjel. Szerintem kitalálható hogy Nightwish együttesről van szó. Tarja operaénekeseket megszégyenítő hangja és az ehhez adott hard metal zene egyszerűen fenomenális volt, olyan szinten ragadta magával az embert hogy azt leírni is nehéz. De tényleg, Wishmaster, She is my Sin, aztakurva... olyan zenék születtek a zenekar kezei között, hogy azokat tíz év múlva már a klasszikusok között fogják emlgetni (?). És ekkor jött a törés: Tarja és a többiek nem mindenben értettek egyet, és békés úton megváltak egymástól. Szopjatok le, gondoltam én és rajtam kívül még naggyon sok rajongó. Mi az, hogy a kedvenc együttesem csak úgy kirúgja azt az énekesnőt, aki miatt egyáltalán felfigyeltek rájuk? Ez abszurd, abszolút ellentmond mindnnak amit közgazdaságtan órán megpróbáltak a fejembe verni. Gyorsan le is tettem róluk, inkább az informatikát választottam, ebben sokkal kevesebb az ismertlen változó. Miután a törések összeforrtak, és pár olyan utánozhatatlan alkotás mint pl. a Storytime megszületett, megint csak feltornázták maguka a "Kedvenc" pocíciójába. Erre kilépett az énekes, mintha ez egy olyan pozíció lenne amit csak úgy váltogatni lehet. Megint. Mint pl. a miniszterelnöki pozíció, bocs Viktor. Ekkor tört ketté az életem. Hogy lehet az, hogy egy utánozhatatlan hangú énekes helyére tökéletesen sikerül beilleszteni egy abszolút más stílust képviselő hölgyet; hogy sikerül azt a stílust háttérbe szorítva abszolút újat mutani ami az egész együttest híressé tette... ez számomra hihetetlen. Erre jön a pofáncsapás: Anette ott hogyja a csapatot, mert őt soha sem becsülték meg, kívülálló volt meg a többi faszság. Ez egy kicsit betette a kaput: Adott két abszolút különböző stílust képviselő énekes, akik mindketten sok időt töltöttek el az együttes élén, ezáltal sikeresen keverve a szart: amit az egyiknek írtak azt a másik nem tudta kiénkelni, és vica-versa. Fasza, mondhatom. Túl öreg vagyok hozzá, hogy új kedvencet keressek; marad a szomorúan sivár magyar rádiózás magamévá tétele. Már előre élvezem. Ehhez képest a kezembe (ill. a youtube-omba) jutott egy felvétel, mégpedig a mélten híres Wacken-i fesztiválról, a kedvenc? együttesem szereplésével, ahol egy új énekes hölggyel ismerkedhetünk meg. Élljen! Muszáj túlélni, a népnek jó a szar is, sok szép és ropogós dollárt kerestünk már eddig is, erőszakoljuk meg az általunk felépített bálványt egy geci nagy műfasszal, gondoltam. Úgyis ez a menő mostanában. Ennél nagyobbat viszont nem is tévedhettem volna... Ha nincs meg bennem az "egészséges" mocskolódás iránti vágy, akkor meg sem hallgatom azt a remekművet amit ezek a srácok (és hölgy) lerakott az asztalra, pusztán az ellensznvnek és az előítéltnek köszönhetően. Ha van isten, akkor ezúton köszönöm neki hogy a helyes útra terelt! Ugyanis ha ezt a felvételt nem hallgatom meg, akkor annyival szegényebb lettem volna mint jézus mindenféle nyomi bor-víz trükkök nélkül. Pedig az szopás, még így is keresztre feszítették a csókát. Mindenesetre engem ilyen veszély nem fenyegetett - az viszont igen, hogy elveszi az eszemet az amit hallok. Sikerült a lehetetlen, amire még a legelvakultabb fanatikus sem mert volna goldolni soha, mégpedig megtalálni a tökéletes énekst az együttes élére. És a "tökéletes" itt nem, egy olyan jelző, amit nap mint nap használunk, hanem tényleg a tökéletességet jelképezi, mégpedig Floor Jansen személyében. Az említett hölgynek olyan hangterjedelme van, amiért bármelyik operaénekes sírva könyörögne; ezt egyszerűen képtelenség leírni. A "magasc" egy annyira természetes jellemzője az énekének, hogy szinte észre sem lehet venni. Szinte. És van aki legótpicsázza ezt a lányt. Értem én, hogy van elfogultság a földön, de enniyre nem lehet botfülű az illető! Még akkor is elismerném hogy tud valamit a csaj, ha pl. rappelne, amiben én egyáltalán semmi művésziességet nem látok. Szóval az új énekes képes volt megugorni a lécet, mégpedig úgy, hogy magával sodota tartó állványzatot is. Nemcsakhogy képes kiéneklni a Tarja által igen magasra tett akkordokat, hanem olyan természetességgel teszi ezt mint ahogy én nyomom el a cigicsikket a hamutartóban. Ehhez jön hozzá az, hogy Anette népies hangzásúra hangolt dalai sem okoznak neki fejfájást. Mit fejfájsást, még csak meg sem kell erőletetnie megát ahhoz hogy ezeket a tökéletesebbnél tökéletesebben előadja. Nem hittem volna hogy ezt valaha kimondom, de találkozatm a tökéletes hanggal, ez pedig nem más ami Floor Jansen torkát elhagyja egy-egy Nghtwish dal éneklésekor. Itt ki kell hangsúlyoni a Nightwish szerepét, mert bár az elévülhetetlen tény, hogy ilyen hang nincs még egy a földön, ez önmagában nem jelenti azt hogy sikeres is lesz vele az ember. A ReVamp egy nagon ambíciózus kezdeményezés volt, és ezzel el is mondtam minden értékelhetőt róla. Illetve nem, mégsem; azt is hozzá kell tenni hogy Floor volt az énekesnő, ez tette legalább minimálisan piacképessé az együttest. A Nightwish viszont egy más szint: képesek voltak nemcsak a csúcson maradni hanem növelni is a népszerűségüket úgy, hogy elvesztették azt az esszenciát minek a népszerűségüket köszönhették. Respect. És erre előhúznk egy ilyen "kislányt" a kapalból". Leszarom a bokám. Már csak egy kérdés maradt: miért nem vele kezdtek? Elkerülhették volna a sok kockázatot, és ötödennyit sem kellett volna kísérletezniük/gyakorolnuk. Merthogy Floor megteremti azt a különbséget amire az emberek 99,9% csak irígykedik. Olyan őstehetség, amit lehetetlen nem elismerni. Mint a fent említett úriember példája is mutatja, lehet ezt tenni csak teljesen felesleges. Sokat gondolkodtam, hogy mi legyen a bejegyzés címe, de nem találtam méltót miss Jansenhez, ezért engedjétek meg nekem "a tökéletes tökéletesítése" címet!